A parkour több mint sport. Egy gondolkodásmód, amely az akadályokat lehetőségekké alakítja, a városban és az életben egyaránt.
A parkour kifejezés a francia "parcours" szóból ered, ami pályát, utat jelent. De a mozgalom alapítói és a mai traceurek nagy része számára ez jóval több egy fizikai sportnál. A parkour egy gondolkodásmód, amely arról szól, hogy hogyan közelítjük meg az előttünk álló akadályokat.
Az egyik leggyakrabban idézett mondat a parkour közösségben: "Légy erős, hogy hasznos legyél." Ez az elv Georges Hébert eredeti természetes mozgásmódszeréből ered, és arra utal, hogy a fizikai fejlődésnek célja van. A traceur nem önmagáért edz, hanem azért, hogy szüksége esetén cselekvőképes legyen.
A parkour tanítja az azonnali döntéshozatalt. Egy futás közben nincs idő hosszas mérlegelésre: a testnek és a tudatnak szinkronban kell működniük. Ez a fajta jelenlét, ez a flow-állapot, amelyet a traceurek leírnak, hasonló a meditáció vagy a zenei improvizáció élményéhez.
Az akadályhoz való viszony a parkour legalapvetőbb tanítása. Nem az a kérdés, hogy hogyan kerüljük el az akadályokat, hanem az, hogy hogyan haladunk át rajtuk. Ez a szemlélet az élet más területein is alkalmazható: a nehézségeket nem elkerülni, hanem leküzdeni érdemes.
A közösség szerepe a parkour kultúrában meghatározó. Bár a mozgás mélyen személyes, az edzések és a jam-ek mindig közösségi esemény is. A tapasztalat megosztása, a tippek adása és elfogadása, az egymás fejlődésének szurkolása mind hozzátartozik a valódi traceur kultúrához.
A parkour nem korosztály- és nemspecifikus mozgás. A világ minden tájáról érkeznek történetek arról, hogy idősebb kezdők hogyan fedezik fel a mozgás örömét, és hogyan alakítja meg a testüket és a gondolkodásukat a rendszeres edzés. Az egyetlen korlát a saját belső akadály.